Az idei évben az uborkahajtatással foglalkozó gazdák tömegesen szembesültek azzal, hogy egy hűvösebb, borúsabb időszak után, amikor újra kimelegedett az időjárás, az állomány lankadozni, hervadozni kezdett. A hajtáscsúcs elvékonyodott, „becsokrosodott”, a kis uborkák pedig lesárgultak. A termelők szinte azonnal a legrosszabbra gondolnak, azaz az uborka-tőhervadás valamelyik válfajának a fellépésére. Azonban nem minden esetben az uborkatermesztők rémálma okozza a fenti tüneteket.
Mi okozta?
Az idei évben az uborkaállomány tömeges lankadását nagy részt nem betegség, hanem a szélsőséges időjárás és a helytelen termesztési technológia együttesen okozta. Míg verőfényes napsütéses időben, 30 0C hőmérséklet felett – amihez még egy alacsony relatív páratartalom is társul – az uborka vízigénye elérheti a napi 2 litert is tövenként, borús, párás időben ez az érték lecsökkenhet a felére, harmadára. Ennek a csökkentett vízigénynek a biztosítására az uborkának nincs szüksége nagy, fejlett gyökérzetre. Amennyiben ez az időszak meghaladja a 4–5 napot, drasztikusan lecsökken az uborka aktív gyökérfelülete. Ugyanis a hajszálgyökerek élettartalma mindössze néhány nap, s a növény folyamatosan új gyökerek növesztésével pótolja az inaktívvá váltakat. Azonban az uborka nagyon takarékosan bánik az energiáival, csak annyi gyökérzetet fejleszt, amennyire az adott pillanatban feltétlenül szüksége van. Így a fent említett lecsökkent vízigényű időszakban egy vele arányos, viszonylag kis gyökértömeg fejlődik újra. Az kívülről úgy látszik, mintha a gyökérállomány folyamatosan pusztulna, csökkenne. Egy hirtelen időjárás változás esetén ez a lecsökkent méretű gyökérzet nem képes kielégíteni a növények hirtelen többszörösére növekedett vízigényét. Ilyenkor a növények lankadnak, több szempontból is az uborka tőhervadásos betegségének tüneteit mutatja. Tovább súlyosbítja helyzetet, hogy a gazdák nem veszik figyelembe a növények lecsökkent vízfelvételi kapacitását. Amikor kimelegedett az idő, elkezdtek lankadozni az uborkák, többszörösére növelték az öntözővíz mennyiségét. De mivel a növények a megfelelő méretű gyökérzet híján nem tudták felvenni a kijuttatott vizet, a talaj a csepegtető csövek alatt fokozatosan túlöntözötté, levegőtlenné vált, ami még tovább súlyosbította a helyzetet. Hisz a gyökerek a túlöntözött talajban oxigén hiányában nem tudnak megfelelően működni, sőt, végső esetben meg is fulladhatnak. Az elpusztult gyökérzeten keresztül aztán a növényeket tényleg megtámadhatják a tőhervadást okozó gombák.
Mit tehetünk?
Az első és legfontosabb dolog a nagyobb baj megelőzése, azaz a túlöntözés elkerülése. Ne megszokásból, vagy az uborka leveleinek lankadásából kiindulva öntözzünk, hanem a talaj, pontosabban a gyökérzóna nedvessége alapján. Ha mindenképpen szeretnénk növelni a talaj vízkapacitását, akkor azt locsolókannás, vagy slangos öntözéssel érjük el, s ne a csepegtetőcsövön kiadott nagyobb vízmennyiséggel.
A második lépés a fóliaház időben történő árnyékolása mésztejes bepermetezéssel, vagy a raselháló felhelyezésével.
A következő lépés a gyökérzet stimulálása Vivával, Radiformmal, vagy más gyökérerősítő szerekkel.
A levegő páratartalmának a szabályozása a párásító szórófejek alkalmazásával, vagy az utak belocsolásával. valamint a helyes szellőztetéssel. A szellőztetéskor lehetőleg kerüljük, hogy a növényeket közvetlen huzat érje.
Szabadföldön már sikeresen alkalmazták a különböző olajos szerekkel történő permetezést (Vektafid, Folicot stb.). Ezt a módszert tulajdonképpen a kiültetett palántákra találták ki, hogy csökkentsék a párolgásukat. Érdemes lenne esetleg a fóliasátorban is kipróbálni a lankadozó uborkáknál, kísérleti jelleggel, a többi módszerrel kombinálva.
Mit tehettünk volna?
Az első és legfontosabb az lett volna, hogy rákényszerítsük az állományt a minél nagyobb gyökérzet fenntartására a borús-esős időszakban is. Ezt leginkább a páratartalom lecsökkentésével tudjuk elérni. A fűtetlen fóliaházak esetében ez egy fokozott szellőztetést jelent, a szellőztetőket lehetőleg éjjel-nappal nyitva kell tartani, de legalábbis napfelkeltétől napnyugtáig. De a gazdákat elég nehéz meggyőzni arról, hogy jobban kell félni a túl magas páratartalomtól, mint a hidegtől, még ha ez átmenetileg kisebb terméssel is jár.
Igen jó eredményeket tudtak felmutatni azok a gazdák, akiknek volt lehetőségük és energiájuk fűteni a fóliasátrat ebben az időszakban. Ugyanis a fóliaházak fűtésével tudjuk a leghatékonyabban lecsökkenteni a fóliaházban a relatív páratartalmat, természetesen kombinálva a megfelelő szellőztetéssel. Különösen hatékonynak bizonyult a légtérfűtés az idei évben, akár a vegetációs fűtéssel szemben is. A vegetációs fűtés vidékünkön elterjedt változatában a fűtőcsövek közvetlenül a talajra vannak fektetve általában a csepegtető csövek mellé, így a fűtéssel egyidejűleg a kijuttatott öntözővíz egy része intenzíven elpárolog, ezáltal a levegő relatív páratartalma nem csökken a kívánt mértékben. A ventilátoros kazánnál nem lép fel ilyen probléma, sokkal hatékonyabban tudta csökkenteni a levegő relatív páratartalmát, ezáltal fokozott működésre kényszeríteni, edzésben tartani az uborka gyökérzetét. Csak hát egy kifejlett uborkaállományban nagyon nehéz üzemeltetni ezeket a ventilátoros kazánokat. Ezért inkább a vegetációs fűtési rendszert kell teljessé tenni az úgynevezett felső – más néven: növekedési fűtőcsövekkel. Ezek a fűtőcsövek véknyabbak, mint az alsó fűtőcsövek, s általában külön keringtető szivattyúról üzemelnek. A rögzítésük úgy van megoldva, hogy a kora tavaszi időszakban a felfüggesztés magasságát folyamatosan szabályozni tudják oly módon, hogy mindig a növények csúcsának magasságában legyenek. A növények csúcsának melegen tartásával tudjuk elérni azok folyamatos növekedését. A későbbiekben ezeket a csöveket kb. egy méteres magasságban kell rögzíteni az ikersorok között. Amikor ezekkel a csövekkel fűtünk, akkor egy részről melegen tartjuk a lombozatot, s ez által fokozott párologtatásra kényszerítve azt, míg a megemelt léghőmérséklettel a levegő relatív páratartalmát tudjuk lecsökkenteni. Ezen kívül van még egy nagyon fontos jótékony hatása az így kialakított fűtési rendszernek, mégpedig a betegségek megelőzése. Ugyanis a meleg fűtőcsövek hatására egy intenzív termikus légáramlat (konvekció) indul be, ami folyamatosan szárazon tudja tartani a növények lombozatát. S mint már többször írtunk róla, a legtöbb gombás betegség kialakulásához a magas páratartalom mellett nedves lombfelület szükséges, a száraz lombozaton nem tudnak kicsírázni a gomba spórák, s behatolni a növények belsejébe. Ezáltal jelentős mennyiségű permetszert tudunk megtakarítani, ami többszörösen visszahozza a fűtési költségeket.
Forrás: karpatinfo.net
Magyar